Én azt gondolom, hogy ez a mostani vírus tényleg létezik, és tényleg bele lehet halni. Meg túl is lehet élni. Meg hogy bizonyos emberek nagyobb eséllyel halnak bele, mint mások. És a legtöbbünk családjában vannak (még) ilyen bizonyos emberek.
A kormányok itt Európában jellemzően azt választották, hogy az idős, beteg emberek védelme fontosabb, mint az, hogy a gazdasági élet menjen tovább. Ennek következtében van olyan ismerősünk, aki mindent elveszített, amiért az elmúlt 6 évben dolgozott (éttermei voltak). Ez mondjuk megint megérne egy misét, hogy pontosan mi is a fontos, miért az a fontos itt Európában, és amúgy Magyarországon eközben mi minden folyik a háttérben, de most nem erről szeretnék írni.
Hanem arról, hogy ha már ezt az utat választották megválasztott vezetőink, akkor talán érdemes lenne együttműködni, mielőtt teljesen tönkretesszük a teljes európai gazdaságot (értsd: mindenki megy az utcára, senkinek nem lesz állása, és mindenki éhen fog dögleni - ja, igen, mert a vállalkozók amúgy nem köcsög kizsákmányoló seggfej kapitalisták, tele kifogyhatatlan mennyiségű pénzzel, amit csak a kisemberek kiszipolyozásával és -ból gyarapítanak, hanem - legalábbis a "kicsik" - amúgy kockázatot vállalnak, befizetnek rengeteg adót, meg munkát adnak nagyon sok embernek, ez megintcsak megérne egy újabb misét).
Mert ha a "mi aztatot jobban tuggyuk, nepofázá bele!" mentalitást követi a nép (és követi!), akkor az adott szigorításokkal (ami x terhelést jelent a teljes gazdaságra) nem lesz eredmény, akkor mondjuk 2x-szel kell szigorítani, szóval akkor még több cég megy a levesbe, az alkalmazottak meg mennek az utcára.
És akkor a Karácsonykor megfertőzött, és januárban eltemetett anyukákról, apukákról, és nagymamákról, nagypapákról még nem is beszéltünk.
Mert még az "állítólag értelmes" emberek is úgy tesznek, mintha rájuk nem vonatkozna az élet. Mindenki más elkaphatja, de ő biztos nem: azért összejárnak ötösével fröccsözgetni (ebből kettőnek-háromnak a biohazard bölcsödébe-óvodába járó pici gyereke van), mert miért is ne.
De a legfrusztrálóbb az, hogy ha lehet 10 fős családi rendezvényeket tartani, akkor tartanak is! Tök mindegy, hogy olyankor az ország minden részéből keverik össze a vírusokat, és ha esetleg 24-én napközben vagy 25-e reggeltől indul a vendégjárás, simán lehet, hogy a vendégfogadó család - lefertőződve az első társaság által - 26-a estére elkezdi lefertőzni a másik ágát a családnak, akik meg majd hazaviszik, amit a 24/25-eiek hoztak.
Én a környezetemből - magunkat leszámítva - talán két másik családtól hallottam, hogy otthon maradna a seggén ülve - vagy legalább leteszteltetné az amúgy biohazardnak számító bölcsödébe-óvodába járó gyerekét, mielőtt a 90 éves nagymamának a közelébe viszi. A többiek meg mennek meglátogatni a nagyszülőket, országjáró turné keretében végiglátogatni a rokonokat, vagy éppen az ország különböző részéből fogadni a vendégeket.
Hacsak nem tiltják be a francba az egész Karácsonyt, ahogyan azt számos európai országban már megtették (Németország, Ausztria, Görögország). Kijárási tilalom, marad mindenki ott, ahol van. Nincs rokonlátogatás, vírushurcolás egyik helyről a másikra. Görögországban pl. november eleje óta (jelenleg éppen január 7-ig) minden nem létszükséglet bolt be van zárva, tilos átmenni a rokonokhoz, baráti összejöveteleket tartani. A görögöknél, akik - emlékezzünk a Bazi nagy görög lagzira - nagy családban és nagy baráti társaságokban tudnak csak gondolkodni. És szépen esnek is a számaik, mert megértették néhányan, hogy a nagymamát így lehet megmenteni, a többiek meg megértették, hogy ha nem így tesznek, repül a 150 eurós büntetés.
Ha meg nem tiltják be, akkor a jelenleg a Plázákban - ahol szinte mozdulni sem lehet - megkapott fertőzés pont akkorra lesz leginkább ragályos, amikor 25-én és 26-án az ember a nagymamánál a levest szürcsölgeti. Nagymama és mindenki, aki véletlenül addig megúszta, szépen elkapja, kicsit lappang, majd januárban - ha végeznek elég tesztet és közzé merik majd még tenni a valós statisztikát - úgy ki fog lőni az egekbe az új esetek száma, hogy öröm lesz nézni nem, nem lesz öröm nézni!
De ne legyen igazam!